Szétszálazódom

a csont a húsban nyöszörög
a lélek halkan szöszmötöl
kívül férfi belül kölyök
szememből a kék egyre dől

petyhüdt a hús szám füstszagú
szívem salakhegy gőzölög
kibámul belőlem a bú
múltamba visszahőkölök

magamra kéne találni
végre ugyan hol vesztem el
tán megtudom a halál mi
jót kínál s most hol vesztegel

az ellobbant perc hamuját
Isten szemébe kéne szórnom
amint a tű fokán húz át
szép lassan szétszálazódom